És már itt is van az utolsó képzési nap. Az előző napokhoz hasonlóan igen sok hasznos újdonsággal.
Az utolsó napon is jól elkülöníthetően három nagy tömbben vettünk részt. A reggeli feltöltő játék után (amelyre az előző napi kirándulás és bulizás miatt méginkább szükség volt) elkezdődött az első tömb, amely az egész délelőttöt felölelte. Ez pedig az önkéntes támogatásáról szólt, a mentorálásról. Az egész tömb egyetlen hosszú játékból és ennek megbeszéléséből állt. A játékhoz hármas csapatokat alkottunk, melyben a következő szerepek voltak: az önkéntes - vezetett személy szerepe, a mentor - vezető személy szerepe és a megfigyelő szerepe. Három fordulón keresztül játszottunk vakvezetést, illetve minden fordulóban volt egy feladvány is, amelyet a bekötött szemű önkéntes a mentor segítségével meg kellett oldjon.




Én az első fordulóban voltam bekötött szemű. A vakvezetéskor érintéssel illetve szavakkal is irányíthatott a vezetőm, aki Rita volt Angliából. Mindketten beszélhettünk és a közös angol nyelvet használhattuk. Miután bekötött szemmel körbejártuk a szállodát (a vendégek kisebb-nagyobb meglepetésére ;) ) visszaérkeztünk a terembe, ahol várt az első feladvány: Európa térképét kellett lerajzolnunk. Én bekötött szemmel rajzoltam, a vezetőm pedig szavakkal irányított, kérdéseimre válaszolt. A megfigyelő szorgalmasan jegyzetelt.


A második körben a szerepek cserélése után mindenki már csak a saját nyelvén beszélhetett, így szimuláltuk az önkéntesség során fellépő nyelvi korlátokat. Szintén volt vakvezetés, de most már csak saját nyelvünkön segíthettünk a ránkbízottnak. Nálunk különleges helyzet volt, én Emanuelt vezettem, és a románul feltett kérdéseit értettem, viszont ő semmit nem az én magyar segítő szavaimból. Gyorsan megtanultuk az irányokat (jobbra, balra, állj, előre, fel, le) aztán már nem is volt probléma. A teremben az volt a feladatunk, hogy néhány üres ásványvizes palackból, A4-es lapból, ragasztó és spárga segítségével magas tornyot kellett építeni. Emanuel építkezett én segítettem.


A harmadik körben már nem lehetett szavakat használni. Itt most Emanuel vezette Ritát, én pedig megfigyelő voltam. A vakvezetés után a terembe visszaérve Ritát az a feladat várta, hogy dobókockát kellett kartonból készítenie. Az előző feladványokhoz képest hasonlóan jól szórakoztunk :-)


Végül megbeszéltük a játék tanulságait, az önkéntes és a mentor kapcsolatát, a mentor feladatait, szerepeit, illetve hogyan tudja ezeket a szerepeket jól ellátni.


Délután újra a tanulással foglalkoztunk. Megismerkedtünk a kompetenciák egyik csoportosítási módszerével, amelyet a liszaboni stratégia elkészítésekor is alkalmaztak, és amelyet a kulcskompetencia-modellnek is nevezhetünk. Azóta már mindkét youth-os pályázatban felhasználtuk a modellt, már ezen a nyelven tudunk írni.
Szó volt még a Youthpass-ról, amely a Youth in Action programban résztvevők számára jelent egy írott, oklevél-szerű elismerést arról, hogy résztvettek egy ilyen projektben és felsorolja, hogy milyen területeken fejelsztették a képességüket. Visszatértünk az előző példánkhoz is, foglalkoztunk azzal az önkéntesünkkel, akit az előző feladatok során kiközvetítettünk egy szervezethez, és a tevékenységét is figyeltük. Most az önkéntes projekt végéhez érve a tanulás elismeréséről, a projekt kiértékeléséről beszélgettünk.
Végül megtörtént a képzés kiértékelője is, illetve előkészítettük a nemzetközi ifjúsági projektekben megszokott interkulturális estet, amely most egyben a búcsúest is volt.
















Én az első fordulóban voltam bekötött szemű. A vakvezetéskor érintéssel illetve szavakkal is irányíthatott a vezetőm, aki Rita volt Angliából. Mindketten beszélhettünk és a közös angol nyelvet használhattuk. Miután bekötött szemmel körbejártuk a szállodát (a vendégek kisebb-nagyobb meglepetésére ;) ) visszaérkeztünk a terembe, ahol várt az első feladvány: Európa térképét kellett lerajzolnunk. Én bekötött szemmel rajzoltam, a vezetőm pedig szavakkal irányított, kérdéseimre válaszolt. A megfigyelő szorgalmasan jegyzetelt.


A második körben a szerepek cserélése után mindenki már csak a saját nyelvén beszélhetett, így szimuláltuk az önkéntesség során fellépő nyelvi korlátokat. Szintén volt vakvezetés, de most már csak saját nyelvünkön segíthettünk a ránkbízottnak. Nálunk különleges helyzet volt, én Emanuelt vezettem, és a románul feltett kérdéseit értettem, viszont ő semmit nem az én magyar segítő szavaimból. Gyorsan megtanultuk az irányokat (jobbra, balra, állj, előre, fel, le) aztán már nem is volt probléma. A teremben az volt a feladatunk, hogy néhány üres ásványvizes palackból, A4-es lapból, ragasztó és spárga segítségével magas tornyot kellett építeni. Emanuel építkezett én segítettem.


A harmadik körben már nem lehetett szavakat használni. Itt most Emanuel vezette Ritát, én pedig megfigyelő voltam. A vakvezetés után a terembe visszaérve Ritát az a feladat várta, hogy dobókockát kellett kartonból készítenie. Az előző feladványokhoz képest hasonlóan jól szórakoztunk :-)


Végül megbeszéltük a játék tanulságait, az önkéntes és a mentor kapcsolatát, a mentor feladatait, szerepeit, illetve hogyan tudja ezeket a szerepeket jól ellátni.


Délután újra a tanulással foglalkoztunk. Megismerkedtünk a kompetenciák egyik csoportosítási módszerével, amelyet a liszaboni stratégia elkészítésekor is alkalmaztak, és amelyet a kulcskompetencia-modellnek is nevezhetünk. Azóta már mindkét youth-os pályázatban felhasználtuk a modellt, már ezen a nyelven tudunk írni.
Szó volt még a Youthpass-ról, amely a Youth in Action programban résztvevők számára jelent egy írott, oklevél-szerű elismerést arról, hogy résztvettek egy ilyen projektben és felsorolja, hogy milyen területeken fejelsztették a képességüket. Visszatértünk az előző példánkhoz is, foglalkoztunk azzal az önkéntesünkkel, akit az előző feladatok során kiközvetítettünk egy szervezethez, és a tevékenységét is figyeltük. Most az önkéntes projekt végéhez érve a tanulás elismeréséről, a projekt kiértékeléséről beszélgettünk.
Végül megtörtént a képzés kiértékelője is, illetve előkészítettük a nemzetközi ifjúsági projektekben megszokott interkulturális estet, amely most egyben a búcsúest is volt.












Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése