2008. április 11., péntek

SOHO 4. nap - Az önkéntes támogatása, kulcskompetenciák, kiértékelő

És már itt is van az utolsó képzési nap. Az előző napokhoz hasonlóan igen sok hasznos újdonsággal.

Az utolsó napon is jól elkülöníthetően három nagy tömbben vettünk részt. A reggeli feltöltő játék után (amelyre az előző napi kirándulás és bulizás miatt méginkább szükség volt) elkezdődött az első tömb, amely az egész délelőttöt felölelte. Ez pedig az önkéntes támogatásáról szólt, a mentorálásról. Az egész tömb egyetlen hosszú játékból és ennek megbeszéléséből állt. A játékhoz hármas csapatokat alkottunk, melyben a következő szerepek voltak: az önkéntes - vezetett személy szerepe, a mentor - vezető személy szerepe és a megfigyelő szerepe. Három fordulón keresztül játszottunk vakvezetést, illetve minden fordulóban volt egy feladvány is, amelyet a bekötött szemű önkéntes a mentor segítségével meg kellett oldjon.






















Én az első fordulóban voltam bekötött szemű. A vakvezetéskor érintéssel illetve szavakkal is irányíthatott a vezetőm, aki Rita volt Angliából. Mindketten beszélhettünk és a közös angol nyelvet használhattuk. Miután bekötött szemmel körbejártuk a szállodát (a vendégek kisebb-nagyobb meglepetésére ;) ) visszaérkeztünk a terembe, ahol várt az első feladvány: Európa térképét kellett lerajzolnunk. Én bekötött szemmel rajzoltam, a vezetőm pedig szavakkal irányított, kérdéseimre válaszolt. A megfigyelő szorgalmasan jegyzetelt.













A második körben a szerepek cserélése után mindenki már csak a saját nyelvén beszélhetett, így szimuláltuk az önkéntesség során fellépő nyelvi korlátokat. Szintén volt vakvezetés, de most már csak saját nyelvünkön segíthettünk a ránkbízottnak. Nálunk különleges helyzet volt, én Emanuelt vezettem, és a románul feltett kérdéseit értettem, viszont ő semmit nem az én magyar segítő szavaimból. Gyorsan megtanultuk az irányokat (jobbra, balra, állj, előre, fel, le) aztán már nem is volt probléma. A teremben az volt a feladatunk, hogy néhány üres ásványvizes palackból, A4-es lapból, ragasztó és spárga segítségével magas tornyot kellett építeni. Emanuel építkezett én segítettem.










A harmadik körben már nem lehetett szavakat használni. Itt most Emanuel vezette Ritát, én pedig megfigyelő voltam. A vakvezetés után a terembe visszaérve Ritát az a feladat várta, hogy dobókockát kellett kartonból készítenie. Az előző feladványokhoz képest hasonlóan jól szórakoztunk :-)










Végül megbeszéltük a játék tanulságait, az önkéntes és a mentor kapcsolatát, a mentor feladatait, szerepeit, illetve hogyan tudja ezeket a szerepeket jól ellátni.













Délután újra a tanulással foglalkoztunk. Megismerkedtünk a kompetenciák egyik csoportosítási módszerével, amelyet a liszaboni stratégia elkészítésekor is alkalmaztak, és amelyet a kulcskompetencia-modellnek is nevezhetünk. Azóta már mindkét youth-os pályázatban felhasználtuk a modellt, már ezen a nyelven tudunk írni.

Szó volt még a Youthpass-ról, amely a Youth in Action programban résztvevők számára jelent egy írott, oklevél-szerű elismerést arról, hogy résztvettek egy ilyen projektben és felsorolja, hogy milyen területeken fejelsztették a képességüket. Visszatértünk az előző példánkhoz is, foglalkoztunk azzal az önkéntesünkkel, akit az előző feladatok során kiközvetítettünk egy szervezethez, és a tevékenységét is figyeltük. Most az önkéntes projekt végéhez érve a tanulás elismeréséről, a projekt kiértékeléséről beszélgettünk.

Végül megtörtént a képzés kiértékelője is, illetve előkészítettük a nemzetközi ifjúsági projektekben megszokott interkulturális estet, amely most egyben a búcsúest is volt.



























































Nincsenek megjegyzések: