Az idő nagyon gyorsan tud telni Máltán. Már a negyedik és majdnemutolsó napon voltunk: Vasárnap. Délelőttre projektmenedzsment volt beírva a programba, ehelyett egy csodálatos vasárnapi kirándulással leptek meg a szervezők! Délután a nálunk szervezendő képzést készítgettük elő, valamint kiértékeltük a máltai napokat.
A kompállomás a szállodánkhoz nagyon közel volt, akárcsak Gozó szigete a komppal: kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a beszállás több időt vett igénybe mint maga az út.
Gozó sokkal zöldebb mint Málta szigete, amely elsősorban az agyagosabb földszerkezetnek köszönhető. A szigeten egyáltalán nincsenek betonépületek, az új épületeket nem betonból, hanem a hagyományos homokkőből építik. A komp Mgarr kikötőjébe fut be, melynek épületei egy domboldalon terülnek el egy kis tengeröböl partján. A kompról már tisztán lehet látni a Lourdes-i Miasszonyunk-temlpomot és a Lorettói Miasszonyunk templomot.
A kompról leszállva Vanessa egyik ismerőse várt minket kisbusszal, ő volt az idegenvezetőnk. Mivel minden út a kis sziget fővárosába vezet, ezért Victoria felé vettük az irányt, de mielőtt Victoriát megnéztük volna kivittek minket az egyik legérdekesebb történelmi helyre: Ggantija sziklatemplomához. Ez volt az a hely, amit mindenképp meg akartam látogatni Máltán, akkor is, ha nem készítenek nekünk szervezett kirándulást. Máltán nagyon sok kőkorszaki (megalitikus) templom található. A legrégebbi közülük a Ggantija, amelyet kr. e. 3600 körül építettek. A templom a ma látható legrégebbi ember általi építmény hírében áll, körülbelül 500 évvel idősebb a Stonehengenél.
Gganitja után újra Victoriába mentünk, ahol megnéztük a Fellegvárat. A Fellegvár a 8. századból való; a védelmi falakat az arabok uralkodók építtették. Bár a templomot és a legtöbb közigazgatási épületet újjáépítették, a Fellegvár legnagyobb része még ma is romokban hever.
A Szűz-Mária székesegyház érdekessége, hogy befejezésére nem volt elég pénz, a hozzá tervezett kupolát nem tudták megépíteni, azonban 1739-ben egy olasz festő valóságosnak tűnő perspektivikus kupolát készített a templom mennyezetére.
A Fellegvár után elmentünk ebédelni az idegenvezetőnk vendéglőjébe, majd a közeli öbölben időztünk egy kicsit.
A történelmi élmények után pedig egy igazi természeti élmény következett: az Azúr Ablak. A nyugati parti Dwejrában három természeti látnivaló is van. Közülük a leglátványosabb az Azúr Ablak. A különleges sziklakapu évszázadokkal ezelőtt földtani mozgások következtében alakult ki. A közelben találjuk még a Belső-tengert, egy tengervízzel feltöltött krátert, valamint a Fungus sziklát, amely a lovagok idejében arról volt híres, hogy egy ritka gyógynövény nőtt a csúcsán (erről a gombafajtáról mára kiderült, hogy nincs gyógyító hatása)
Az Azúr Ablaktól hazafelé vettük az irányt. Délután még a kirándulás hatása alatt igyekeztünk folytatni, és befejezni a munkát. Arról ötleteltünk, hogy milyen képzésre lenne szükségünk Romániában, hogyan fejeződjön be a másfél éves program. Igyekeztünk időpontot találni, átbeszéltük az utazási lehetőségeket. A kiértékelő előtt még készítettünk egy csoportháló rajzot, összekötöttük, hogy ki kivel fog a jövőben együtt dolgozni a különböző ötleteken.
Vacsora után még egy búcsúestre került sor, de az egész napos intenzív programnak köszönhetően ez inkább beszélgetésre mint bulira hasonlított. Nem baj, majd Gyergyóban pótoljuk! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése