Második nyilvános ifiközpontos találkozó

Május 21-én, szerdán délután 6 órától, az Egyesület a Gyergyói Ifjúsági Központért (EGYIK), megbeszélést szervez az Ifjúsági Központ létehozásával kapcsolatosan.

2006 októberében volt az első közös megbeszélésünk az ifjúsági központ kapcsán, már akkor szó volt arról, hogy egy nagyon fontos első lépés lenne egy medence szintű ifjúságkutatás megvalósítása, annak érdekében, hogy megismerjük a gyergyói fiatalok helyzetét, igényeit, problémáit, ötleteit.

Most sikerült egy olyan pénzügyi forrást találni, az Európai Unió Youth in Action programját, amely segítségével sikerülni fog megvalósítani ezt a kutatást, és még jóval többet: egy képzést, valamint egy fórumsorozatot a településeken, ahol bemutatjuk a kutatás eredményeit, és amelyre meghívjuk a fiatalokat, ifjúsági szervezeteket és a helyi döntéshozókat is.

Már június 1-ére le szeretnénk adni a pályázatot, ezért a találkozónk célja az lenne, hogy ezeket az ötleteket beszéljük át. Ki mit gondol egy ilyen kutatásról és fórumsorozatról? Milyen ötleteitek vannak? Hogyan szeretnétek résztvenni benne?

Az első találkozó jegyzőkönyvét letölthetitek a www.logframe.ro/tudastar/talalkozo01.pdf címről.

A találkozó időpontja tehát: Május 21, szerda, délután 6 óra
Helyszíne: a Gyergyószentmiklósi Római Katolikus Plébánia Nagyterme

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Önkéntes program bemutatása a gyergyói szociális háló találkozóján

Május hatodikán délelőtt a Római Katolikus Plébánia nagytermében találkoztak újra a gyergyói szociális – karitatív háló tagjai.

Ez volt az első témaközpontú találkozó. A beszélgetésen 13 személy vett részt, több mint 10 szervezetet képviselve.

A találkozó fő témája egy program-bemutató volt, Dániel Botond az Egyesület a Gyergyói Ifjúsági Központért önkéntes programjának vezetője tartott előadást az Európai Önkéntes Szolgálatról. A bemutató és az azt követő beszélgetés célja az volt, hogy a gyergyói szociális szervezetek megismerjék az önkéntes program lehetőségeit, kezdjünk együtt gondolkodni arról, hogyan tudnánk igénybe venni a külföldi önkéntesek segítségét a tevékenységeink során.

Az előadás ismertette az önkéntes program elvi oldalait, az önkéntes projektek típusait, szerkezetét, lehetséges témáit valamint a szervezési és finanszírozási hátteret is. (Az előadás bemutató anyaga letölthető a www.logframe.ro/evsbemutato.pps címről)

Az előadás után beszélgetni kezdtünk, a Caritas BACH programjának csíkszeredai munkatársai ismertették saját tapasztalataikat is, ugyanakkor lehetőség volt a különböző kérdések tisztázására is.

A találkozón az Esély Alapítvány jelezte, hogy kész önkéntest fogadni. Az önkéntes részt vehetne a Mosoly Földje Program, az újfalvi Teleház program, valamint az Alapítványhoz járó általános iskolás és középiskolás fiatalok számára szervezendő programok működtetésében.

A legfontosabb gondolat az együttműködésekre vonatkozott. Mivel az önkéntes munkaidejét ki kell tölteni, ezért egy szervezet általában csak nehezen tud megfelelő mennyiségű feladatot biztosítani az önkéntesnek, szükséges különböző szervezeteket összefogása.

A jelenlévők megegyeztek abban, hogy minden szervezet, aki szívesen fogadna önkéntest, küld el rövid elképzelést arról, hogy milyen tevékenységet-feladatot tudna egy önkéntesnek biztosítani, majd az így összegyűlt lehetőségeket csoportosítva, több szervezet együtt pályázhat.

Lengyelország 7. nap - Hazautazás

És ezen a képzésen is eljött az utolsó nap. Most a szerencsések közé tartoztam, nem kellett túl korán útra keljek, délután volt a gépem Pestre, így még várost nézni is volt lehetőségem.

Hajnaltól folyamatosan indultak a csoportok Varsó felé. Búcsúzkodtunk és vártunk a sorunkra. Dél körül érkeztünk meg Varsóba, a központi vasútállomásra. A csomagjainkat beraktuk a megőrzőbe, aztán elindultunk várost nézni. Buzz, Nicolas, Diana és én. Gondoltuk gyalog elmegyünk a belvárosba, kb egy óra alatt oda is értünk. Közben láttuk az új városrészt és a felhőkarcoló típusú épületeket.

























Útközben tartottunk egy kis pihenőt, a többiek elkezdtek ebédelni, amíg én egy postát kerestem, hogy képeslapokat küldjek haza. Csatlakoztam énis hozzájuk, aztán mentünk tovább a belváros felé. Itt találkoztunk Buzz egy barátnőjével, akit egy előző képzésen ismert meg. Vele átrohantunk a belvároson, elvitt minket egy kis kávézóba, ahol egy jót társalogtunk.














































Túl sok idő már nem is maradt azután, még sikerült egy postát útba ejtenem, aztán mehettem is vissza a vasútállomásra a csomagjaimért. Reptéri busz, váróterem, felszállás. Egy órás út után már Pesten is voltam.

Lengyelország 6. nap - Tervezések, közös projektek, kiértékelés

Az utolsó munkanap már levezetős hangulatú volt. Délelőtt tervezgettük a tevékenységeket, illetve közös projekteken dolgoztunk, délután tanácsokat kaphattunk, erőforrásokat keresgélhettünk, este pedig megtörtént a kiértékelés és a képzés lezárása.

A délelőtt nagyon nyugis volt. Időt kaptunk arra, hogy kicsit átgondoljuk a képzésen történteket, megtervezhessük az otthoni dolgainkat. Ezután különböző projekt ötleteket gyűjtöttünk össze, és az ötletekhez az érdeklődők feliratkozhattak, majd az így kialakult csoportoknak volt egy újabb másfél órája arra, hogy beszélgessenek az ötletről, elkezdődjenek az együttműködések.

Nekünk sikerült Nicolas-val beszélgetni az ifjúsági tévéműsoros projektről, érdekelte a projekt nemzetközivé tétele, és még a jelenlegi projekt alatt is tudnánk egymással anyagokat cserélni. Ezen kívül elkezdtünk beszélgetni egy többrésztvevős ifjúsági cseréről, amely Lengyelországban lett volna és egy hasonlóról Hollandiában. (Sajnos később mindkettő meghiúsult).

Délután egy hangulatos gyakorlat keretében különböző erőforrásokhoz férhettünk hozzá, internetes oldalakhoz, szakanyagok, tanácsadás; különböző tematikus beszélgetések voltak a Learning Space Dynamics módszer segítségével.



















A délután legnagyobb részében pedig már a képzés kiértékelése folyt, különböző gyakorlatokkal. Este a youthpassok átadásával és búcsúbulival zártunk.

Lengyelország 5. nap - A csoportsegítés folyamatának vége

Az előző napi lazább program után még egy tartalmasabb nap elé néztünk. Hátra volt még a csoportsegítés folyamatával kapcsolatosan a coach szerepeinek megbeszélése, valamint az értékelési módszerek. Játszottunk még egy bírósági vitát a csoportsegítés minőségéről.

Reggeli után az előző napi szimulációs játékot elemeztük, értékeltük ki. Ez volt a nap egyik leghasznosabb eleme. Megbeszéltük a projekt menetét, a csoport igényeinek alakulását a játék ideje alatt, a csoportsegítő tevékenységét. Nagyon tanulságos volt.










Ezután következett egy olyan gyakorlat, amikor a csoportsegítő különböző szerepeiről volt szó. A csoportmunka során a különböző helyzetek különböző szerepeket igényelnek (tréner, facilitátor, mediátor, mentor, tanácsadó stb). Kiscsoportban beszélgettünk, tapasztalatokat véleményeket cseréltünk a különböző szerepekkel kapcsolatosan. Számomra nagyon hasznos volt ez a gyakorlat, megtanultam megkülönböztetni a szerepeket egymástól, illetve láttam azt, hogy bizonyos helyzetekben melyik szerepet kell aktivizálni.










A következő rész a kiértékelésről szólt: miért fontos a kiértékelés egy projekt esetén, és hogyan is csinálhatjuk? Buzz egy kiértékelési modellt mutatott nekünk, aztán ennek kapcsán beszélgettünk.










A nap utolsó mozzanata egy bírósági vita-játék volt. A per témája: a coach segíti-e a minőség javulását a projektekben? Az szerint kerültünk különböző csoportokba (állítók, tagadók, esküdtszék) hogy melyik székre ültünk le. Utána következett egy felkészülési idő, majd jött a tárgyalás. Mi a tagadó csapat voltunk, az volt a feladatunk, hogy bebizonyítsuk, a csoportsegítő nem mindig segíti a projekt minőségét, sőt mivel személyisége által dolgozik, megtörténhet, hogy akár ront is a projekten és a csoportmunkán, a jelenlegi rendszerben nincs minőségbiztosítás, bárki csoportsegítőnek nevezheti magát.



















A pert természetesen elvesztettük, hiszen eleve nehezen támadható témáról volt szó, ettől függetlenül jó móka volt :-) És elővehettem kicsit a régi vitás énemet is.

Lengyelország 4. nap - Szimulációs gyakorlat, kirándulás

A negyedik nap még kevesebb témával foglalkoztunk mint előző napokon. Délelőtt tovább folytattuk a csoportsegítési folyamat állomásainak megismerését, délután pedig bementünk Varsóba várost nézni.

A reggeli felrázó játék után a csoportsegítési folyamat következő lépésével foglalkoztunk: hogyan azonosítsuk a képességeket és szükségleteket. Most anyanyelvi csoportokban dolgoztunk, beszélgettünk arról, hogy milyen szükségletek származnak a projektből, a csoporttól, az egyéni és csoportszükségletekről, a szervezet igényeiről, a finanszírozó igényeiről. Ezután beszélgettünk a képességekről, és a képességek összetevőiről (tudás, készség, attitűd). Végül egy általunk választott képességet boncolgattunk elemeire, és megosztottuk nagycsoportban a gyakorlat tapasztalatait.

A délelőtt legnagyobb részét egy szimulációs gyakorlattal töltöttük. Következett az egyik legfontosabb eleme a csoportsegítésnek, a támogatás (supporting). Három csoportot alakítottunk ki, mindhárom csoport kapott egy feladatot. A feladat lényege, hogy a környezetünkről: a városról, házakról, emberekről, parkról kellett készítsünk valamit: fotóalbumot és interjúkat, rádióműsort, újságot. A csoport egyik tagja volt a coach, a többiek pedig a fiatalok, akik a projektben dolgoztak. Az ötlet feladatként adott volt, a többit a csoport kellett kitalálja.










Én a fotós csoportban voltam, a csoport feladata az volt, hogy Konstancin-Jeziorna városáról, az épületekről készítsünk fotókat, és közben beszélgessünk a helyiekkel az épületek történetéről. Én választottam a coach szerepét, csapatunkban volt egy lengyel lány is, így a helyiekkel való beszélgetés viszonylag könnyűnek tűnt. A gond csak az volt, hogy egy kommunikációs félreértés folytán a csapat fele hamarabb elindult terepre, és így két párra szakadtak. Semmi sem úgy működött, ahogy terveztük. Ennek ellenére végülis mindkét pár sok anyagot gyűjtött, amit sikerült is összerendezni egy kiállításra. Közben megnyugtattuk egymást, hogy valós helyzetben ilyen nem fordulhat elő, hiszen egyszerűen felhívhatnánk egymást telefonon, hogy újra találkozzunk. A bemutatók és az ebéd után jöhetett a varsói kirándulás.










A városnézés nem volt nagyon érdekes, Varsó Prága körzetében sétáltunk, parkban, állatkert előtt, egy-két templomot nézhettünk csak meg; a csoport nagyobbik része még az utazó napon megnézhette a belvárost, így most nem oda vittek minket. Én igyekeztem utolsó nap pótolni.



















A séta után azonban egész jó helyeket láthattunk: egy jó kis klubot, ami egy régi gyárépületből volt kialakítva, sok teremmel, bárral, olvasgatós résszel; aztán pedig egy elegáns vadász-éttermet, ahol tradicionális lengyel ételeket vacsorázhattunk, és egy fantasztikus tánccsoport bemutatóját láthattuk (sőt ki is próbálhattunk néhány táncot velük).
















































Visszatérve a házba még azért volt néhány szabad program :-)