A második nap már elég komolyan belekezdtünk a munkába. Reggeltől estig egymást követték a gyakorlatok. Mégis nagyon kellemes volt, ami egyrészt a munka ritmusának volt köszönhető, másrészt meg a trénereknek.
A bevezető bejegyzésnél már írtam, hogy milyen céljai és témái voltak a képzésnek. Na ezekből már az első munkanapon jócskán részesültünk. Ismerkedő-felrázó játékkal kezdtünk: a Mission Impossible zenéjére egy kérdésekkel teli lapot kellett kitöltsünk, embereket keresve, akik az adott kérdésre igen-nel válaszolnak. Kb ilyesmire kell számítani: valaki aki tudja mozgatni a füleit, aki fél a magasságtól, aki beszélt már politikussal, aki aludt már reptéren. Bulis kis játék.
A délelőtti tömb során elsősorban egy átfogó képet szerettek volna adni nekünk a coachingról (csoportsegítésről). Az első előadás a Coact 2 Coach képzések történetét mutatta be. Ehhez egy nagyon szemléletes fa-ábrázolást használtak, meg is mutatjuk itt nektek. Ezután egy gyakorlat következett ahol a Youth in Action programokon belüli csoportsegítésről beszélgettünk. A képzők különböző kijelentéseket tettek, mi pedig az szerint kellett elhelyezkedjünk a székeken, hogy mennyire értünk egyet a kijelentéssel. Olyen témákról beszélgettünk, mint: elmenni egy fesztiválra ifjúsági cserének számít-e? Lehet-e és szabad-e a youth projekteket fund-raisingre, forrásszerzésre használni? Egy sportkupa megszervezése ifjúsági kezdeményezésként megpályázható-e? kábítószerhasználattal kapcsolatos informáló internetes oldal készítése megfelelő projekt-e? stb.
Ebéd után a fiatalok részvételének segítésével kapcsolatosan játszottunk egy gyakorlatot, illetve ismertettek egy modellt. Igen. A képzés ritmusát is említettem: nagyon kellemes volt úgy dolgozni, hogy egy folyamatos ritmusa volt a programnak: gyakorlat, megbeszélés, modell - gyakorlat, megbeszélés, modell ütemben.
A délutáni első gyakorlatunk arról szólt, hogy négyes csoportokban vidámparkot kellett tervezzünk a rendelkezésre álló alapanyagokból (gyufásdoboz, papír, ragasztó, színes lapok, tollak stb). A projektet a fiatalok és a felnőttek közösen készítették, ketten fiatalt játszottak a csoportban, ketten pedig felnőttet. Mindkét csoportnak megvoltak a céljaik, különböző szabályok szerint kellett viselkedjenek a szerepjáték során. A négy csoport a fiatalok részvételének különböző szintjeit kellett eljátszodja: a manipulációt, a tokenizmust, a felnőttek által kezdeményezett de fiatalokkal közösen történő döntéshozást, a fiatalok által kezdeményezett és vezetett projektet ahol a felnőttek csak segítő szerepben vannak jelen. A játék után közösen megbeszéltük a tapasztalatokat, majd Eliza ismertette a "részvétel létrája" modellt.
A délután hátralévő részében már inkább magunkkal foglalkoztunk. Önismereti gyakorlat következett, melynek témája a csoportsegítéshez szükséges tulajdonságok, képességek voltak. Először azt gondoltuk át, hogy eddig milyen szerepeink voltak csoportsegítőként, hogyan viselkedtünk, mit tettünk illetve mi ment jól vagy rosszul.
Ezután kiválasztottunk olyan készségeket amiről úgy gondoltuk, hogy jók vagyunk benne, olyanokat, amiben úgy gondoltuk, hogy létfontosságúak a fiatalokkal való munkában, és olyanokat, amelyeket fejlesztenünk kellene. Egy tükörszerű lapra felragasztottuk a tulajdonságokat bemutató képecskéket, majd kiscsoportokban megosztottuk egymással azt, hogy ki milyen tulajdonságokat választott ki. Ezután kialakítottuk a kiscsoportok közös véleményét annak kapcsán, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek a fiatalokkal való munkában a legfontosabbak.
Vacsora előtt még kialakítottuk az esti kiscsoportokat, amelyek lényege, hogy mindig az elmúlt nap eseményeiről beszélgessünk együtt, gondoljuk át a napunkat, osszuk meg az élményeinket.
Utána készülhettünk az esti horror-film bemutatóra: mindenki kellett készítsen egy plakátot, amelyik egyesületünk-projektünk horrorfilmszerű bemutatását jelképezte. A plakátokat egy film-fesztivál keretén belül mutattuk be, lehetőség volt arra, hogy a műsorfüzetbe jegyzeteljünk, ha valamelyik film (szervezet, projekt) megtetszett, és lehetőséget látunk az együttműködésekre. Az egész fesztivál-est nagyszerű volt, farkasüvöltéssel, zombikkal, beöltözött trénerekkel. Buzz és Nerijus igazán kitett magáért, ahogy azt a képek is mutatják:
Ja és igen: A mi egyesületünk plakátja:
A bevezető bejegyzésnél már írtam, hogy milyen céljai és témái voltak a képzésnek. Na ezekből már az első munkanapon jócskán részesültünk. Ismerkedő-felrázó játékkal kezdtünk: a Mission Impossible zenéjére egy kérdésekkel teli lapot kellett kitöltsünk, embereket keresve, akik az adott kérdésre igen-nel válaszolnak. Kb ilyesmire kell számítani: valaki aki tudja mozgatni a füleit, aki fél a magasságtól, aki beszélt már politikussal, aki aludt már reptéren. Bulis kis játék.
A délelőtti tömb során elsősorban egy átfogó képet szerettek volna adni nekünk a coachingról (csoportsegítésről). Az első előadás a Coact 2 Coach képzések történetét mutatta be. Ehhez egy nagyon szemléletes fa-ábrázolást használtak, meg is mutatjuk itt nektek. Ezután egy gyakorlat következett ahol a Youth in Action programokon belüli csoportsegítésről beszélgettünk. A képzők különböző kijelentéseket tettek, mi pedig az szerint kellett elhelyezkedjünk a székeken, hogy mennyire értünk egyet a kijelentéssel. Olyen témákról beszélgettünk, mint: elmenni egy fesztiválra ifjúsági cserének számít-e? Lehet-e és szabad-e a youth projekteket fund-raisingre, forrásszerzésre használni? Egy sportkupa megszervezése ifjúsági kezdeményezésként megpályázható-e? kábítószerhasználattal kapcsolatos informáló internetes oldal készítése megfelelő projekt-e? stb.
Ebéd után a fiatalok részvételének segítésével kapcsolatosan játszottunk egy gyakorlatot, illetve ismertettek egy modellt. Igen. A képzés ritmusát is említettem: nagyon kellemes volt úgy dolgozni, hogy egy folyamatos ritmusa volt a programnak: gyakorlat, megbeszélés, modell - gyakorlat, megbeszélés, modell ütemben.
A délutáni első gyakorlatunk arról szólt, hogy négyes csoportokban vidámparkot kellett tervezzünk a rendelkezésre álló alapanyagokból (gyufásdoboz, papír, ragasztó, színes lapok, tollak stb). A projektet a fiatalok és a felnőttek közösen készítették, ketten fiatalt játszottak a csoportban, ketten pedig felnőttet. Mindkét csoportnak megvoltak a céljaik, különböző szabályok szerint kellett viselkedjenek a szerepjáték során. A négy csoport a fiatalok részvételének különböző szintjeit kellett eljátszodja: a manipulációt, a tokenizmust, a felnőttek által kezdeményezett de fiatalokkal közösen történő döntéshozást, a fiatalok által kezdeményezett és vezetett projektet ahol a felnőttek csak segítő szerepben vannak jelen. A játék után közösen megbeszéltük a tapasztalatokat, majd Eliza ismertette a "részvétel létrája" modellt.
A délután hátralévő részében már inkább magunkkal foglalkoztunk. Önismereti gyakorlat következett, melynek témája a csoportsegítéshez szükséges tulajdonságok, képességek voltak. Először azt gondoltuk át, hogy eddig milyen szerepeink voltak csoportsegítőként, hogyan viselkedtünk, mit tettünk illetve mi ment jól vagy rosszul.
Ezután kiválasztottunk olyan készségeket amiről úgy gondoltuk, hogy jók vagyunk benne, olyanokat, amiben úgy gondoltuk, hogy létfontosságúak a fiatalokkal való munkában, és olyanokat, amelyeket fejlesztenünk kellene. Egy tükörszerű lapra felragasztottuk a tulajdonságokat bemutató képecskéket, majd kiscsoportokban megosztottuk egymással azt, hogy ki milyen tulajdonságokat választott ki. Ezután kialakítottuk a kiscsoportok közös véleményét annak kapcsán, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek a fiatalokkal való munkában a legfontosabbak.Vacsora előtt még kialakítottuk az esti kiscsoportokat, amelyek lényege, hogy mindig az elmúlt nap eseményeiről beszélgessünk együtt, gondoljuk át a napunkat, osszuk meg az élményeinket.
Utána készülhettünk az esti horror-film bemutatóra: mindenki kellett készítsen egy plakátot, amelyik egyesületünk-projektünk horrorfilmszerű bemutatását jelképezte. A plakátokat egy film-fesztivál keretén belül mutattuk be, lehetőség volt arra, hogy a műsorfüzetbe jegyzeteljünk, ha valamelyik film (szervezet, projekt) megtetszett, és lehetőséget látunk az együttműködésekre. Az egész fesztivál-est nagyszerű volt, farkasüvöltéssel, zombikkal, beöltözött trénerekkel. Buzz és Nerijus igazán kitett magáért, ahogy azt a képek is mutatják:
Ja és igen: A mi egyesületünk plakátja:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése