A reggeli felrázó játék után a csoportsegítési folyamat következő lépésével foglalkoztunk: hogyan azonosítsuk a képességeket és szükségleteket. Most anyanyelvi csoportokban dolgoztunk, beszélgettünk arról, hogy milyen szükségletek származnak a projektből, a csoporttól, az egyéni és csoportszükségletekről, a szervezet igényeiről, a finanszírozó igényeiről. Ezután beszélgettünk a képességekről, és a képességek összetevőiről (tudás, készség, attitűd). Végül egy általunk választott képességet boncolgattunk elemeire, és megosztottuk nagycsoportban a gyakorlat tapasztalatait.
A délelőtt legnagyobb részét egy szimulációs gyakorlattal töltöttük. Következett az egyik legfontosabb eleme a csoportsegítésnek, a támogatás (supporting). Három csoportot alakítottunk ki, mindhárom csoport kapott egy feladatot. A feladat lényege, hogy a környezetünkről: a városról, házakról, emberekről, parkról kellett készítsünk valamit: fotóalbumot és interjúkat, rádióműsort, újságot. A csoport egyik tagja volt a coach, a többiek pedig a fiatalok, akik a projektben dolgoztak. Az ötlet feladatként adott volt, a többit a csoport kellett kitalálja.
Én a fotós csoportban voltam, a csoport feladata az volt, hogy Konstancin-Jeziorna városáról, az épületekről készítsünk fotókat, és közben beszélgessünk a helyiekkel az épületek történetéről. Én választottam a coach szerepét, csapatunkban volt egy lengyel lány is, így a helyiekkel való beszélgetés viszonylag könnyűnek tűnt. A gond csak az volt, hogy egy kommunikációs félreértés folytán a csapat fele hamarabb elindult terepre, és így két párra szakadtak. Semmi sem úgy működött, ahogy terveztük. Ennek ellenére végülis mindkét pár sok anyagot gyűjtött, amit sikerült is összerendezni egy kiállításra. Közben megnyugtattuk egymást, hogy valós helyzetben ilyen nem fordulhat elő, hiszen egyszerűen felhívhatnánk egymást telefonon, hogy újra találkozzunk. A bemutatók és az ebéd után jöhetett a varsói kirándulás.
A városnézés nem volt nagyon érdekes, Varsó Prága körzetében sétáltunk, parkban, állatkert előtt, egy-két templomot nézhettünk csak meg; a csoport nagyobbik része még az utazó napon megnézhette a belvárost, így most nem oda vittek minket. Én igyekeztem utolsó nap pótolni.
A séta után azonban egész jó helyeket láthattunk: egy jó kis klubot, ami egy régi gyárépületből volt kialakítva, sok teremmel, bárral, olvasgatós résszel; aztán pedig egy elegáns vadász-éttermet, ahol tradicionális lengyel ételeket vacsorázhattunk, és egy fantasztikus tánccsoport bemutatóját láthattuk (sőt ki is próbálhattunk néhány táncot velük).
Visszatérve a házba még azért volt néhány szabad program :-)
A délelőtt legnagyobb részét egy szimulációs gyakorlattal töltöttük. Következett az egyik legfontosabb eleme a csoportsegítésnek, a támogatás (supporting). Három csoportot alakítottunk ki, mindhárom csoport kapott egy feladatot. A feladat lényege, hogy a környezetünkről: a városról, házakról, emberekről, parkról kellett készítsünk valamit: fotóalbumot és interjúkat, rádióműsort, újságot. A csoport egyik tagja volt a coach, a többiek pedig a fiatalok, akik a projektben dolgoztak. Az ötlet feladatként adott volt, a többit a csoport kellett kitalálja.
Én a fotós csoportban voltam, a csoport feladata az volt, hogy Konstancin-Jeziorna városáról, az épületekről készítsünk fotókat, és közben beszélgessünk a helyiekkel az épületek történetéről. Én választottam a coach szerepét, csapatunkban volt egy lengyel lány is, így a helyiekkel való beszélgetés viszonylag könnyűnek tűnt. A gond csak az volt, hogy egy kommunikációs félreértés folytán a csapat fele hamarabb elindult terepre, és így két párra szakadtak. Semmi sem úgy működött, ahogy terveztük. Ennek ellenére végülis mindkét pár sok anyagot gyűjtött, amit sikerült is összerendezni egy kiállításra. Közben megnyugtattuk egymást, hogy valós helyzetben ilyen nem fordulhat elő, hiszen egyszerűen felhívhatnánk egymást telefonon, hogy újra találkozzunk. A bemutatók és az ebéd után jöhetett a varsói kirándulás.
A városnézés nem volt nagyon érdekes, Varsó Prága körzetében sétáltunk, parkban, állatkert előtt, egy-két templomot nézhettünk csak meg; a csoport nagyobbik része még az utazó napon megnézhette a belvárost, így most nem oda vittek minket. Én igyekeztem utolsó nap pótolni.
A séta után azonban egész jó helyeket láthattunk: egy jó kis klubot, ami egy régi gyárépületből volt kialakítva, sok teremmel, bárral, olvasgatós résszel; aztán pedig egy elegáns vadász-éttermet, ahol tradicionális lengyel ételeket vacsorázhattunk, és egy fantasztikus tánccsoport bemutatóját láthattuk (sőt ki is próbálhattunk néhány táncot velük).
Visszatérve a házba még azért volt néhány szabad program :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése