Ez a lengyel út volt az eddigi legnagyobb kihívás. Ez egészen a megérkezésig nem is látszott meg, csupán landolás után, a reptérről kiérve kezdődött a kaland. Annától - aki az egyik szervező - e-mailben megkaptam az információkat, hogy melyik taxitársaságot kell felhívjam, hogy értem jöjjenek és elvigyenek a Varsó melletti településre. A gond csak az volt, hogy a telefonos hölgy, aki az irányítóközpontban dolgozott nem beszélt angolul. Én meg elég gyengén beszélem a lengyelt ;-) Így hát nem akart sikerülni taxit hívni. A reptéren előbb megkértem néhány utas társat, hogy legyenek szívesek taxit hívni nekem a telefonomról és ezt a számot hívva, ők viszont azt közölték, hogy a taxi-cégnek nincs szerződése a reptérrel, nem jöhetnek ki, próbáljak mást hívni, vagy menjek egy kicsit messzebb a reptérről és próbáljam újra.
El is indultam, megtaláltam az autóbusz garázst, ahol újra megkértem valakit, hogy hívja nekem a taxit. Ez még érdekesebb volt, mert itt még az úriemberek sem tudtak angolul, így kézzel-lábbal kellett elmondjam mit szeretnék. Aztán a buszvezető valahogy csak boldogult a taxis hölggyel: mikor felolvasta a levélből, hogy hová szeretnék menni, egyből rájöttek, hogy hát ez az a fickó, akinek már ki van fizetve a taxija a nemzeti ügynökség részéről. Néhány perc múlva jött is a taxi, és egy félórás taxizás után megérkeztem Konstancin-Jeziornába, a táborhelyünkre. Amúgy a sofőr egész jó zenét hallgatott (Joe Satrianai - Steve Vai - Yngwie Malmsteen koncert).
Most én voltam a "late-guy". Minden képzésen volt valaki, aki későn érkezett. Itt most nekem jutott ez a szerep. Felvezettek a szobámba, hamar kaptam is a számomra megőrzött vacsorát (ami igazán finom volt). Az ismerkedő-est elejéről sikerült lemaradjak, így csak egy rövid bemutatkozásra és egy-két játékra futotta az időből. Aztán jött a welcome-drink, és a lazább ismerkedés az új emberekkel.
El is indultam, megtaláltam az autóbusz garázst, ahol újra megkértem valakit, hogy hívja nekem a taxit. Ez még érdekesebb volt, mert itt még az úriemberek sem tudtak angolul, így kézzel-lábbal kellett elmondjam mit szeretnék. Aztán a buszvezető valahogy csak boldogult a taxis hölggyel: mikor felolvasta a levélből, hogy hová szeretnék menni, egyből rájöttek, hogy hát ez az a fickó, akinek már ki van fizetve a taxija a nemzeti ügynökség részéről. Néhány perc múlva jött is a taxi, és egy félórás taxizás után megérkeztem Konstancin-Jeziornába, a táborhelyünkre. Amúgy a sofőr egész jó zenét hallgatott (Joe Satrianai - Steve Vai - Yngwie Malmsteen koncert).
Most én voltam a "late-guy". Minden képzésen volt valaki, aki későn érkezett. Itt most nekem jutott ez a szerep. Felvezettek a szobámba, hamar kaptam is a számomra megőrzött vacsorát (ami igazán finom volt). Az ismerkedő-est elejéről sikerült lemaradjak, így csak egy rövid bemutatkozásra és egy-két játékra futotta az időből. Aztán jött a welcome-drink, és a lazább ismerkedés az új emberekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése