Gyergyó nem egy könnyen megközelíthető hely nemzetközi mértékkel nézve. Vagyis papíron igen, hiszen van két nemzetközi repülőtér 200 kilométeren belül, vasúton közvetlen járattal két főváros is megközelíthető, csak valahogy az utazási órák és a csatlakozások nem a legjobbak.
Nagy kaland volt a résztvevőknek az utazás, és nekünk is nagy kaland volt "összeszedegetni" őket az ország különböző pontjairól. Nulladik napnak az utazási napot szoktam nevezni a képzések leírásakor; na nekünk most kettő is jutott.
Az első csoport: a németek és az olaszok, Ansgarral és Emilianoval 19-én, csütörtökön érkezett a kolozsvári reptérre. A kirándulni vágyó szervezők kis csapata és a megrendelt mikrobusz várta őket, a németekkel elmentünk várost nézni, ebédelni, amíg az olaszok gépe megérkezett. Aztán egy kétórás út Gyergyóba. Szerencsésen elértük a német-portugál EB-negyeddöntőt, sőt még a vacsorázás is belefért előtte.
Nagyon kellemes volt az újratalálkozás, az asztal mellett ülve és beszélgetve az volt az érzésünk, mintha csak múlthéten váltunk volna el. Pedig Lütjensee óta, amikor nemcsak a csoportsegítők találkoztunk, eltelt már több mint egy év.
Huszadikán reggel érkezett a Koronával a máltai csapat és Dia, Budapestről. Ők 13 órát vonatoztak, közben a magyar csoport elakadt a határon, mert egyik résztvevőnknek elveszett a pénztárcája a személyigazolvánnyal és nem engedték át a határon.
Délután egy kis városnézés (múzeum, gimnázium, főtér) és kocsmázás volt a program, szépen gyűlt a társaság. Estére pedig az észtek is megérkeztek vonattal Bukarestből. Ők szerencsésebbek voltak mint a máltaiak és a magyarok, hiszen megúszták 4 óra várakozással a vasútállomáson és 6 óra vonatozással.
Este hivatalosan is elkezdődött a tábor, a welcome-eveninggel. Sok ismerkedő programra nem volt szükség, hiszen néhány új arcot leszámítva már régi ismerősök voltunk, így leginkább kényelmes kis beszélgetések, viccelődések voltak első este.
Mindeközben egy barátunk fogadta a portugálokat a kolozsvári reptéren, és kivitte őket az állomásra a Koronára.
Nagy kaland volt a résztvevőknek az utazás, és nekünk is nagy kaland volt "összeszedegetni" őket az ország különböző pontjairól. Nulladik napnak az utazási napot szoktam nevezni a képzések leírásakor; na nekünk most kettő is jutott.
Az első csoport: a németek és az olaszok, Ansgarral és Emilianoval 19-én, csütörtökön érkezett a kolozsvári reptérre. A kirándulni vágyó szervezők kis csapata és a megrendelt mikrobusz várta őket, a németekkel elmentünk várost nézni, ebédelni, amíg az olaszok gépe megérkezett. Aztán egy kétórás út Gyergyóba. Szerencsésen elértük a német-portugál EB-negyeddöntőt, sőt még a vacsorázás is belefért előtte.
Nagyon kellemes volt az újratalálkozás, az asztal mellett ülve és beszélgetve az volt az érzésünk, mintha csak múlthéten váltunk volna el. Pedig Lütjensee óta, amikor nemcsak a csoportsegítők találkoztunk, eltelt már több mint egy év.
Huszadikán reggel érkezett a Koronával a máltai csapat és Dia, Budapestről. Ők 13 órát vonatoztak, közben a magyar csoport elakadt a határon, mert egyik résztvevőnknek elveszett a pénztárcája a személyigazolvánnyal és nem engedték át a határon.
Délután egy kis városnézés (múzeum, gimnázium, főtér) és kocsmázás volt a program, szépen gyűlt a társaság. Estére pedig az észtek is megérkeztek vonattal Bukarestből. Ők szerencsésebbek voltak mint a máltaiak és a magyarok, hiszen megúszták 4 óra várakozással a vasútállomáson és 6 óra vonatozással.
Este hivatalosan is elkezdődött a tábor, a welcome-eveninggel. Sok ismerkedő programra nem volt szükség, hiszen néhány új arcot leszámítva már régi ismerősök voltunk, így leginkább kényelmes kis beszélgetések, viccelődések voltak első este.
Mindeközben egy barátunk fogadta a portugálokat a kolozsvári reptéren, és kivitte őket az állomásra a Koronára.